12./II.fejezet: Bosszú

Sziasztok remélem tetszeni fog ez a rész is igérem holnap kirakom a következõ részt is! :)
  Puszi: az írók

          -Zayn szemszöge-

Harry-re néztem,aki pontosan ki tudott olvasni a gondolataimból mindent.
-Meneküljünk?-kérdezte.
-Megtalálnak...-mondtam.Talán a képességem...tettem hozzá gondolatban.De amikor használtam abból mindig katasztrófa lett...
-Nincs más lehetõség...megöli õket...
Ashley és Emily riadtan néztek egyszer Harryre egyszer,pedig rám. Ashleyt magamhoz vontam és kezemet hajába vezettem.Az életem árán is megvédem döntöttem el.
Nem tudom meddig álhattunk így halálra fagyott csendben. De hangos léptek hallatszottak és Liam szagát éreztem. Niall és Louis is itt volt. Gyorsan közeledtek. Együtt túl erõsek.
Ökölbe szoritottam a kezemet és lehunytam a szemem. Éreztem ahogy kõfal emelkedett elõttünk elzárva minden utat, de már nem tudtam meg állni. Erõs szél támadt.
Az nem kifejezes, hogy eros. Mit csinalok? Nem akarom oket megolni! Lassan kinyitottam a szemem. Esni kezdett. Jégesõ. A lábamnál egy kis légörvény kezdõdött ami egyre csak nõtt. Egy óriási tornádó magasodott felettem.
-FUSSATOK!-mondtam es ellöktem Ashleyt. Nem akartam kárt tenni benne. Csak pusztitani tudok. Meg kell állitanom ezt az egészet. Liamék már elmenekültek én pedig ott álltam a saját katasztrofám kellös közepén. A tornádó áttörte a kõfalat és egy hatalmas szikladarab a földre taszitott.
-ELÉG!-üvöltöttem a maradék erõmbõl. Hirtelen minden megállt és elcsendesült. Nem tudtam felkellni...

            -Ashley szemszöge-

Féltem, ahogy Harryvel és Emilyvel futottunk a viharban. Nem tudtam, hogy hova megyünk. Hirtelen elállt a vihar.
-Most már minden rendben lesz.-suttogta Harry.
-Zaynért nem megyünk vissza?-kérdezte Emily helyettem is, egy hang sem jött ki a torkomon.-De mégis mi volt ez?
-Zaynnek ritka és különleges képessége van. Tudja irányitani a négy elemet.
-Ezt nekem soha sem mutatta.-mondtam halkan.
-Nagyon nehez irányitani ezt a képességet. Mivel nagyon ritka ezért még valakitõl megtanulni is nehéz lenne. Igaz, hogy régota gyakorolja már de nem igazán tudja korlátozni.-magyarázta. Miközben ezeket mondta végig Emily riadt arcát fürkészte. Mintha én ott se lennék és csak neki mondaná. Harry még levegõt venni is elfelejtett annyira megrémiszthette Em gondolatai.
-Menjünk...-jelentette ki semmit mondóan. Oda setált Emilyhez megfogta a kezét es mélyen a szemébe nézett. Barátnõm bátortalanul bólintott majd rám nézett es rohanni kezdtünk mind annyian. Átváltoztam. Elõrre szaladtam, lassan vissza ertünk arra a helyre ahol elöbb még hatalmas vihar tombolt. Zayn a földön feküdt, a lábán pedig egy szikladarab volt. Az egész testét sebek boritották, a polója teljesen elszakadt. Visszaváltoztam es hozzá siettem. Letérdeltem mellé és mellkasára tettem a kezem, miközben Harryék is ide értek. Harry könnyedén lelökte a sziklát Zayn lábárol, aki felszisszent.
-Jól vagy?-kérdezte Harry.
-Hát amennyire ezek után jól lehet lenni...-mondta nehézkesen.
-Gyere.-mondta es felhúzta a földröl.
-Au...-szisszent fel.
-Mi az?
-A lábam...-mondta,miközben Harry megprobàlta oldalról támogatni.
           -Zayn szemszöge-

Odabicegtem szerelmemhez aki aggódva figyelt.
-Nem lesz semmi baj...igérem.-nyugtattam meg, amit egy csókkal jutalmazott.
-De mégis hova menjünk most?-kérdezte Emily Harryre nézve. Barátom nem nézett rá csak a földet bámulta.
-Ti menjetek haza...mi majd megoldjuk...-mondtam.
Emily meg mindig Harry válaszat várta. Harry észre vette es oda sétált hozzá. Megölelte.
-Tényleg menjetek.-erõsítette meg õ is. Eltolta magától Emt és az arcát vizsgálta.
-Ne aggódj...nekünk nem lesz semmi bajunk.-csókolta meg. én is adtam egy csókot Ashnek ès elindultak.