2014. május 13., kedd

10. Fejezet: Átváltozás

Előszó: Ne haragudjatok a késésért...tényleg...remélem annak ellenére hogy kicsit rövid és szerintem nem a legjobb nektek tetszeni fog!
Puszi:
Az Írók

-2 héttel később-
-Emily szemszöge-
-Emily...el kell jönnöd velünk a farkasokhoz.-mondta anya bizonytalanul, mert félt, hogy mit fogok reagálni, mert amikor legutóbb ez szóba került elrohantam az erdőbe.
Utálom ezt a témát! Utálom, hogy farkas vagyok!
-Oké...-bólintottam.
-Ashley lesz a tanítód, segít majd mindenben, de tőlem vagy apádtól is nyugodtan kérdezhetsz.- mondta anya miközben az erdő felé sétáltunk.
Közben elgondolkodtam azon, hogy vajon ez az az Ashley akiről Zayn mesélt?

-Ashley szemszöge-

Anne szólt, hogy ma érkezik az újonc. Őszíntén nincs kedvem a falkavezér beképzelt kislányát tanítgatni...Zayn  azóta nem láttam és egyre inkább kezdek arra gondolni, hogy csak ennyire kellettem neki...nem nem lehet. Legalább is remélem hogy nem lehet...Megjöttek. Kisétáltam a kis szobámból és próbáltam némi lelkesedést mutatni.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia Ashley, én Emily vagyok...-mondta elég bizonytalanul.
-Gyere, megmutatom a lakásod itt a falkában.-Vezettem egy kis házhoz a sok közül, pont az enyém mellett. Belöktem az ajtót és lassan bementünk.
-Mit gondolsz a vámprokról?-kérdezte hirtelen miközben körbenézett az apró lakosztályban.
A torkom elszorult és nehézkesen nyeltem egyet.
-Ööö...hát...szóval-kezdtem el mondani, de nem tudtam befejezni. Minden normális farkas rögtön közli hogy gyűlöli, úgyhogy most már lebuktam, de tovább sem akartam mondani. Helyette megpróbáltam lenyelni a gombócot, ami a torkomban képződött.
-Szóval te vagy az a  "híres Ashley"-nevetett fel én pedig értetlenül néztem rá.-akiről Zayn mesélt...-tette hozzá. Zayn? Egyáltalán honnan ismeri ez a lány Zayn és honnan tud mindenről? Mindegy.
-Zayn?! De hogy és mikor és mit és miért??-zúdírtottam rá a kérdéseimet, mire újra felnevetett.
-Hát igazából találkoztam Harry-vel az erdőben és megmentett és aztán Loui megharapott és Zayn segített és...
-Vegyél már levegőt!-nevettem azon hogy egy szuszra akart elmondani mindent.
-Szóval amikor megtudtam, hogy farkas vagyok és elmondtam Harrynek ő meg elmondta a többieknek akkor Zayn bevallotta, hogy ti együtt vagytok és elmésélte, hogy hogyan találkoztatok meg hogy hogyan jöttetek össze és olyan aranyosan, olyan szeretettel és aggódással mesélt rólad! Nagyon szeret téged!- mesélte én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Még mindig szeret..mosolyogtam magamban. Nem tudom mi lett volna ha ez nem így lenne...De térjünk inkább a feladatra.
-Emily, meg kell próbálnod átváltozni.-mondtam neki bár tudom, hogy ez elsőre nem is olyan könnyű mint amilyennek tűnik.
-Jó de mégis hogyan?
-Koncentrálj! Keresd meg a benned rejlő farkast!-adtam ki az utasítást ő pedig behunyta a szemét.

-Emily szemszöge-

Becsuktam a szemem. Nem nagyon értettem hogy mit kellene csinálnom, de ahogy Ashley mondta megkerestem a bennem rejlő farkast. Forróságot éreztem és erőt. A testem megvonaglott a következő pillanatban pedig négy lábon álltam a földön. Végignéztem magamon. Fekete farkasbunda. Ashley könnyen átváltozott és elkeztünk rohhani. Tettünk pár kört a házak körül. Jól esett a szabadság, csak azt a keserű ízt ne éreztem volna...ezzel Harry és közöttem még nagyobb szakadék tátongott és én ezt nem akartam. Hosszú ugrásokkal visszaértünk a házhoz aztán mindketten vsszaváltoztunk.

-Ashley szemszöge-

Fekete bunda...szép, sőt különleges.
-Ez nem ment nehezen.-állapítottam meg ő pedig szerényen elmosolyodott. Még meséltem neki egy-két dolgot a farkasokról, ahogy kérte Ann tőlem, de kezdtem egyre rosszabul lenni. Majd hirtelen émelyegni kezdtem. Ez furcsa...nem lehetek beteg, hiszen farkas vagyok. Nem bírtam tovább itt maradni, szó nélkül átrohantam az én házamba.
Emily pár perccel később jött utánam.
-Jól vagy?-aggódott.
-Nem tudom...nem nagyon...-mondtam de nem néztem rá, csak erőtlenül lehunytam a szemem. Nem akartam vele megosztani a gyanúmat. Én sem akartam felfogni...- Kicsit magamra hagynál? De kérlek ne szólj senkinek!
-Persze, persze megyek-mondta miközben kihátrált a szobából kicsit megzavarodva.
És így egyedül maradtam a fürdőszobában a kételyekkel.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése