Előszó: ne haragudjatok a tényleg rengeteg ( több mint két hónap! :( ) késésért, de itt van a rész és mostmár tudjuk sűrűbben hozni a részeket. nem dumálok sokat remélem tetszik!
Puszi:
Az Írók
5/ I. Fejezet
-Emily szemszöge-
Csak ültem a kanapén és bámultam a földet. Nem tudtam kiverni a fejemből Louis szavait. Vajon tényleg szeret,de ha nem akkor miért mondta azt? Tényleg ő hozott volna haza, miután majdnem megölt? Ez így nem logikus..... és egyántalán honnan tudta,hogy hol lakom és miért beszélgetett a bátyámmal, ezt nem értem! Én nem érzek iránta semmit, én Harry-t szeretem nem mást csak is Harry-t és ezen nem tud senki vagy semmi változtatni,nem érdekel,hogy vámpír hiszen ha meg akart volna ölni akkor már megtette volna....gondolom. Vagy talán csak a legmegfelelőbb pillanatra várna,hogy mikor haraphatja át a torkomat és szívhatja ki a véremet az utolsó cseppjéig?! De ő nem ilyen,tudom hogy legbelül igenis van szíve és tudd igazán szeretni,a félelmetes és titokzatos külső csak álca,hogy mindenkit elijesszen maga mellől,de én nem félek tőlle! Asszem.
Harry már biztosan tudd mindent,de épp ezért kell vele megbeszélnem a dolgokat! Írtam egy cetlit anyáéknak: " Elmentem, ne keressetek! "
Elindultam az erdőbe, ösztönösen mentem a srácok háza felé. Nem tudom hol lehetnek, talán vadásznak vagy otthon vannak...vagy....nem ebbe bele sem merek gondolni. Igazából fogalmam sincs hogy mit mondjak nekik, mi van ha még Harry nem is tudja mi történt kint az erdőben és én elszólom magam, akkor Harry megölné Louist, vagy bármi történhetne...és ez mind miattam lenne, azt nem tudnám elviselni...De akkor hogyan kezdjek hozzá? Azt se mondhatom el hogy Loui mit mondott nekem, mert akkor szintén ez lehetne...Fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom vagy mondanom!
A srácok házát megpillantva elfogott a félelem, Emlékeztem mindenre ami tegnap történt mikor Harry rámtalált az erdőben és elmondta hogy vámpír, magam előtt láttam újra Loui vörös szemeit, amikor arra készül hogy belém mélyessze félelmetes hegyes szemfogait.
Az ajtóhoz lééptem, vettem egy mély lélegzetet és lassan lenyomtam a kilincset. Beléptem az előszobába ésbecsuktam magam mögött az ajtót, tettem még pár lépést beljebb a házban. Az eddig biztonságot nyújtó ház most olyan volt mintha egy bérgyilkos házába léptem volna be és arra várnék hogy mikor szúrnak belém egy kést hátulról.
Valaki hátúlról megérintette a vállamat, én pedig az iedségtől felsikítottam. MIkor megfordultam és láttam hogy csak Zayn az megölelte, és újra biztonságban éreztem magam.
-Nyugi Em, nem akartalak bántani..
Megfogtam az állam és felemelte a fejemet hogy nézzek rá. Az arcom nedves volt a könnyektől, Zayn letörölte őket.
-Na, ne sírj, inkább mondd el hogy hogyan kerülsz ide.
-Jó elmondom...Láttad Louist?
- Igen, de bárcsak ne láttam volna...Hogy csókolhattad meg?
-Tessék? én nem csókolóztam vele! ő mondta nekem azt hogy szeret, miközben azt hitte hogy még mindig ájultam fekszem az ágyon..Csak azt nem értem hogy mért akart megölni, ha utána meg haza vitt...
- De nem ő vitt haza, hanem én! Hogy mit mondott neked??
És egyáltalán honnan veszed hogy ő vitt haza?
Nekünk azt mondta hogy, csókolóztatok..és élvezted (?). Mondj el mindent ami történt!
Zayn elindult a nappaliba én pedig követtem. Leültünk a kanapéra de csak csondben néztük az üvegasztalt.. A csöndet Liam törte meg, ki éppen akkor ért haza a vaászatból.
-Sziasztok! Emily te mit keresel itt? nem kéne itt lenned!
felemeltem a tekintetem Liamre aki így észre vette hogy sírok.
-valami rosszat mondtam?vagy Zayn csinált valamit? Zayn mit csináltál megint?!-förmedt rá Zaynre
-Honnan veszed hogy én csináltam valamit?!
-Mért talán én?!
-Haggyátok abba!- szóltam rájuk- Nem Zayn hibája, ő csak segíteni próbált..Loui tehet mindenről miután majdnem megölt! De most mennem kell!- álltam fel de Zayn visszarántott a kanapéra.
-Innen nem mész el, amíg el nem mondtál mindent!
-Oké hogy mit csiált Loui?-kérdezte Liam.
-Te nem is tudsz róla?!
-Nem, miről kéne?
Emmel egymás szavába vágva nagy nehezen elmeséltük Liamnek hogy pontosan mi történt.
-Értem...Harrynek nem kéne szólni?
-Vadászik...-mondta Zayn és elgondolkodott leengedte a karjár ami az enyémet szorította eddig de már nem akartam elmenni.
-Megvárom-jelentettem ki.
-Nem hiném hogy jó ötlet lenne...
-Nem érdekel úgyse bánthat ha ti itt vagytok!
-Em szerintem Liam nem arra célzott hogy bántana...csak...-itt elakadt a mondandójában Zayn és lenézett a földre.
-Akkor mire?-néztem felváltva a két srácra, de mostmár Liam is gondterheleten a földet nézte. Én is lenéztem a földre hátha meglátom hogy mit bámulnak ott. De felesleges volt.
Közben megjött Harry.
-Csá!- köszönt és ment volna fel a szobájába de utána szóltam.
-Harry beszélnünk kéne!
-De nekem nincs kedvem.Pont.-mondta ellenségesen. Megbántottam volna? De hát nem is csináltam semmit...
-HARRY!-szólt rá Zayn én Liam egyszerre-beszélnetek kell, ő nem tehet semmiről, Loui hazudott!
-Mi?! Ne haragudjatok...lépett hozzám, kérlek mondj el mindent!
neki is elmeséltem az egész történetet és Harry arcán őszinte megkönnyebülést láttam, de egyben haragot is, amikor azt is elmondtam hogy Loui szerelmet vallott nekem...
Megöleltem Harryt és nagyon boldog voltam, hogy nem haragszik rám. Szükségem van rá, pedig alig találkoztunk még.
-Srácok haza kéne mennie Emilynek, mielőtt Niall hazaér...-mondta Liam.
-Mért mi van Niallel?!- kérdezte Harry kicsit összezavarodva. De Zayn olyan ajd elmondom pillantást küldött felé.
-De én ne akarok hazamenni!-mondtam határozottan (legalább is szerintem határozott volt...)
-Most nem maradhatsz itt!-mondta Harry-majdZayn hazakisér!
-De...
-Nicsen de!-mondta Harry tényleg határozottan.
-Okay, menjünk Emily!-indult el Zayn az ajtó felé. én még egyszer utoljára mgöleltem Harryt és követtem
-Vigyázz rá Zayn!-kiáltott utána Harry.
-Persze!Én mindig!-mondta zayn és elindultunk
-Szia Em!-köszöntek
-Sziasztok!-mosolyogtam és kiléptünk az erdőből.
-Zayn szemszöge-
-…..Harrynek nem kéne szólni?!
-Vadászik…-mondtam. A vadászásról eszembe jutott Ashley és az hogy talán SOHA nem lehetünk igazán együtt , mindig titkolóznunk kell majd. Biztos minden könnyebb lenne ha emberek lennénk…valószínűleg hazavinném bemutatni a szüleimnek és mikor már tényleg komolyan gondolnám hogy vele szeretném leélni az egész életemet, akkor elmennék a szüleihez megkérném tőlük a lányuk kezét és miután összeházasodtunk családot alapítanánk és boldog házasságban élnénk. Látnánk ahogy a gyerekeink felnőnek ők is családot alapítanak, az unokáink is felnőnének közben megöregednénk és mikor itt van az ideje eltávoznánk….de ez soha nem fog megtörténni nem lesznek gyerekeink és még csak nem is öregszünk….
BÁRCSAK EMBEREK LEHETNÉNK!
-Megvárom.- jelentette ki Emily. Neki olyan jó hogy ember és bármit megtehet, nem kell attól félnie hogy valaki olyanba szeret bele akibe nem szabadna....
-Nem hinném hogy jó ötlet lenne..-mondta Liam gondterhelten.
-Nem érdekel, úgyse bánthat mert ti itt vagytok...
-Em, szerintem Liam nem arra gondolt hogy Haryy bántana csak...-kezem ökölbe szorult és nyeltem egyet. Nem mondhatom el neki hogy Niall meg akarja ölni. Így is fél tőlünk....hát még ha ezt megtudná...Jobb ha még nem tud semmit...egyenlőre...
-Akkor mire?-kérdezte izgatottan. Éreztem a vállamon a tekintetét, de nem tudtam visszanézni rá. Ha megtudja ezt az egészet pánikba esne és ahogy Niall-t ismerem aljasan ezt az alkalmat ragadná meg hogy megölje és mi már nem tudnánk megvédeni.
És ha Liam meg a többiek megtudnák hogy egy FARKAS-sal járok?
Talán akkor is ezt akarná Niall?! Csak egy rossz pillanat...csak egy kevésbé körültekintő találkozás...
Niall azt is a fejébe venné hogy végez Ash-sel...NEM ezt végképp nem fogom hagyni, ameddig csak lehet titkolóznunk kell, nem akarom hogy harcok dúljanak újra a farkasok és a vámpírok között.
De nem akarom hogy elszakítsanak Ashley-től,ha tehetném minden pillanatot vele töltenék.
Emily-vel elindultunk a házuk felé. Úgy éreztem sohasem érünk ki ilyen tempóval az erdőből...Felvettem a kezeimbe és rohannni kezdtem, Em is élvezte a sebességet.
Adrenallinnal feltöltődve szeltem át az erdőt és léptem ki London utcáira.
Nemsokára feltűnt Emilyék sárga háza takaros kis kerttel.
-Szia Emily, vigyázz magadra!- köszöntem el, miután letettem.
-Te is Zayn!-mosolygott.
-Nekem nincs mitől tartanom...-feleltem, pedig nagyon is volt... Ashley. És az a vágy ami most már teljesen tiszta a fejemben hogy mit akarok...de nem lehet...
Az ajtó csapódása zökkentett ki a gondolataimból.
Visszarohantam az erdőbe. Mentem amerre a lábam vitt, bár az eszem tudta hogy nem lehet, de akarom. Akarom őt.
Kis házának hátsó ablaka nyitva volt. Egy laza mozdulattal beugrottam.
A kis szobát Ashley parfümjének illata lengte be.
Ahogy hallottam ő a fürdőben volt, megvárom.
Minden kétségem eltűnt amikor megláttam őt. Kibontotta gyönyörű aranybarna haját és felém szaladt.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte meglepődötten, de boldogan.
-Látni akartalak...-feleltem és karjaimba zártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése